Már nem utópikus videójátékkal annyit keresni, hogy meg is lehessen élni belőle

A Trend FM-en futó Fintech Világa – Blockchain Percek legújabb adásában Qayum Dániel, a Peak tanácsadója és Machán-Csetvei Frigyes műsorvezető elmondják, hogy milyen lehetőségek rejlenek a Play-to-Earn játékokban, és hogy miért ne mondjanak fel azonnal, ha megtetszik az ötlet.

Az úgynevezett play-to-earn, azaz „Játssz, hogy pénzt keress” játékok a Web3 világ legnépszerűbb alkalmazásai közé tartoznak. Ahogyan egy korábbi adásban is említésre került, a Web3 egy olyan új internetes korszakot jelöl, ahol a felhasználók nem csak tartalomfogyasztók és tartalomgyártók, hanem virtuális értéket is birtokolhatnak. A Play-to-Earn játékok is azon alapulnak, hogy a saját adatainkból és figyelmünkből akár mi magunk is profitálhatunk, nem csak a technológiai vállalatok.

Összekötni a kellemest a hasznossal

Az emberek szórakozásból játszanak, jó érzés néha kikapcsolódni és csak egy játékra koncentrálni. A videójátékfejlesztő cégek közben folyamatosan figyelik a bevételi lehetőségeket. A mikrotranzakciók megjelenése, a pénzért megvásárolható egyedi, virtuális játékeszközök – például ruhák, karakterek, felszerelések – egyre gyakoribb elemei a játékoknak. Fizetés nélkül egyre limitáltabb a játékosok mozgástere.

Amíg a hagyományos videójátékkal megy a pénz és az idő, a play-to-earn játékok profitot termelnek a felhasználóknak. A játékosok videójáték közben kriptovalutákat és NFT-ket nyerhetnek, amelyekkel kereskedhetnek is. A blockchain csak a fizetési eszközökben, a tokenekben jelenik meg, a játékmotor a blokklánctól független.

Népszerű a macskatőzsde

Az egyik korai, népszerű blockchain videójáték, a CryptoKitties felhasználói például a játék nevéhez híven, NFT-alapú virtuális macskákkal kereskedhettek. A hirtelen népszerűség egy pontján a játék az Ethereum teljes hálózati kapacitásának 30 százalékát kötötte le. A jelenség emlékeztet a globális Facebook-farmerkedés tíz évvel ezelőtti csúcspontjára. Igaz, akkor legfeljebb értékes szabadidőt veszíthettek a felhasználók. A kriptomacskák némelyike viszont 100 ezer dollárért cserélt gazdát még 2017-ben, jóval a tavalyi NFT-láz előtt.

Később, 2021-ben robbant be a köztudatba az Axie Infinity, amelynek felhasználói virtuális lényekkel, pénzért küzdhetnek egymással. Tavaly áprilisban 2,7 millió napi felhasználója volt a játéknak. A Fülöp-szigeteken pedig sokan teljesállású munkaként kezdték el játszani.

Nem minden fenékig tejfel

Bár a pay-to-earn játékok egy része ingyenesnek tűnik, az online játékokhoz pedig még szoftvert sem kell vásárolni, belépési küszöb azért van. Egy-egy, a játék megkezdéséhez elengedhetetlen felhasználói avatar akár 200-1000 dollárba is kerülhet. Így például megjelent a karakterek olykor kizsákmányoló bérbeadása és a kereskedés is. Az Axie Infinity népszerűségét, a felhasználók bizalmát pedig talán örökre megrengette egy tavalyi hackertámadás. A Lazarus Group ugyanis úgy tulajdonított el a blokkláncról 620 millió dollárt, hogy az egy ideig fel sem tűnt a fenntartónak.

Látszik, hogy egy újdonság kezdeti fázisának minden lehetőségét és kockázatát hordozza a play-to-earn. Mégis imponáló az a lehetőség, hogy a hagyományos játékokhoz képest itt maga a felhasználó is profitálhat a számítógép előtt eltöltött időből. A Fülöp-szigetek óriási gépparkjai viszont – amelyekben ezrek kattintgatnak egészségtelenül hosszú műszakokban – rávilágítanak, hogy a játék csak addig játék, ameddig valóban szórakozásból csináljuk.